A művészi mélynyomás az egyik legősibb eljárás, amelyet az időszámításunk előtti távol-keleti civilizációk használtak először. A magasnyomás alapelve az, hogy a nyomódúc felületéből azok a részek emelkednek ki, amelyek a lenyomat rajzát adják, illetve a felfestékezés és a nyomtatás után a nyomdafestéket a papírra viszik át. A nem nyomtató, azaz a fehérnek szánt részeket távolítjuk el mechanikus (metszés, vésés, kaparás) vagy néha különböző kémiai (pl. maratás) módszerekkel.

Kacusika Hokusai - Nagy hullám

Történeti Áttekintés:

A Mezopotámiában talált agyag pecsételőhengerek, a kőből, agyagból, a fából és ritkán kőből kifaragott pecsétnyomók jelentették a magasnyomás első felhasználását egyszerű jelek sokszorosítását.

Az ókori Egyiptomban és Babilonban a kőből, agyagból, fából metszett pecsétnyomók mint tulajdonpecsétek voltak használatosak a mindennapi életben, és még az antik rómában fa pecsétnyomókkal jelölték az emberek a tulajdonukat.
A sima felületű, puha kőből készített pecsétnyomók az ókori Kínában, Koreában, Indiában és Japánban is ismertek voltak, és többek között a régi kínai művészek kő pecsétnyomókkal szignálták festészeti és irodalmi alkotásaikat.
Kínában a kőbe karcolt vagy vésett képek már nagyon korán festői kvalitásokat hordoztak. A kőmetszetekkel híres festők tusrajzait reprodukálták, és ugyancsak fennmaradtak emlékoszlopokon, sírkamrák falán vésett rajzok, melyek alatt feliratok is szerepeltek.