A rézkarc története

A maratott eljárások már ismertek voltak a XV. századi fémműveseknél, akik páncélok, fegyverek, különféle dísztárgyak rajzolatait maratták fémlemezbe valamint nehéz munkát jelentő vésés (rézmetszet) műveletét könnyítették meg különféle savak alkalmazásával

Az első maratott technikák vasmaratások voltak, és a Miksa császár körül csoportosuló kézművesek és művészek köözül az egyik legjelentősebb ötvös és páncélmarató, az augsburgi DANIEL HOPFER (1493-1536) tevékenysége sorrán születtek meg az első maratással készített mélynyomású karcok.
Hopfer mellett még két művész, az itáliai FRANCESCO MAZZOLA - ismertebb nevén PARMI GIANINO (1504-1529) nevét említhetjük, mint a technika korai képviselőit.
Az első önálló alkotásként is értékelhető rézkarcok Parmigianino és az Augsburgban élő ALBRECHT ALTDORFER (1480-1538) műveiben maradtak ránk.
Az itáliai művészek kezdettől fogva rézlemezeket használtak, míg a német területeken csak valamivel később váltotta fel a vörösréz a vaslemezt. Parmigianino, akitől mindössze 16 nyomat maradt fenn, és a szintén itáliai FREDERICO BAROCCIO (1526/35-1612) már elismert és külföldön is tisztelt művészek voltak.